Születésnap a magyar tengeren, ahol a viharos szél táncot jár a hullámokkal. Az égbolt szürkére festett, de a szívünkben ragyogó fények gyúlnak, ahogy barátaink körében ünnepeljük ezt a különleges napot. A szél zúgása és a víz morajlása egyfajta varázslat

Huszadik alkalommal szerepel Európa legnagyobb tókerülő versenyén a korábbi válogatott hokis, a fehérvári sportlegenda, Palkovics Krisztián. Július 10-én ünnepli ötvenedik születésnapját. Az egyik bója mellett haladva vette fel a telefont.

"Hihetetlen, hogy ezt is megéltük! Nem csupán a mostani Kékszalag Nagydíjról beszélek, ahol éppen a huszadik alkalommal vágok neki, hanem a fél évszázadról, ami most elérkezett" - osztotta meg gondolatait a telefonban a 221-szeres válogatott jobbszélső, aki 19 világeseményen képviselte hazáját. Az elit szintjén, az A-csoportban egyszer, 2009-ben volt lehetősége szerepelni. Korábban pedig, a régi kategorizálás szerint, főként B- és C-csoportos világeseményeken töltötte be a kulcsszerepet.

A víz fodrait hasítva, többször irányítja a hajó legénységét, néha megállásra int, hogy pár másodpercnyi szünetet kérjen, és egyeztessen a csapatával. Már nem ez az első alkalom, hogy a születésnapját verseny közepette ünnepli; a múlt húsz év során már többször is megesett, hogy a nagyszabású viadal éppen erre a különleges napra esett.

Jelenleg a korábbiakhoz képest egy igen különös helyzet állt elő, hiszen a szél ereje rendkívül intenzív. Természetesen volt már példa hasonlóra, de a legtöbb viadal szélcsendben vagy csupán enyhe szellőben zajlott, ami szintén nem könnyítette meg a helyzetünket. Most azonban fokozott óvatossággal kell eljárnunk. Az előző két nap pokoli időjárása sok versenyző terveit tönkretette: hajók, árbocok és egyéb elengedhetetlen felszerelések dőltek össze a viharban. Szerencsés vagyok, mert az én vízi járművem megúszta a vihart, de sok ellenfelem nem tudott elindulni, és volt, aki a reggel 9-es rajt után kénytelen volt kiszállni a versenyből az időjárás okozta gondok miatt. Nekem egy versenyzésre is ideális, nagytestű lakóhajóm van, amit nyáron a családommal használunk – egyesek csak „bútorszállító hajónak” hívják. A legénységem, a barátaim már régóta velem tartanak a versenyeken. Évi 10-12 viadalon veszünk részt a Balatonon, és az utóbbi években Horvátországban, magyarok által szervezett tengeri versenyeken is indultunk szeptemberben. Ez másfajta kihívás, de mi mindig igyekszünk megugrani a mércét. Az állandó csapatom tízfőből áll, és most heten vagyunk a vízen. A csapatunk stabil, így nem okoz gondot, ha két-három sporttársam nem tud részt venni egy-egy versenyen. A legjobb eredményünk a Kékszalagon elért bronzérem a kategóriánkban, összesítésben pedig a 60. helyezés volt a legjobb pozícióm, ami figyelembe véve az ötszáz indulót, nem rossz teljesítmény. A Fehérszalagon pedig a kategóriánkban győzelmet is arattunk, tehát az utolsó húsz évben már voltak sikereim. A vitorlázás már a hokikarrierem alatt is fontos szerepet játszott az életemben. A víz és a végtelen kékség mindig megnyugtat, ugyanakkor a versenyzés és a küzdelem is elengedhetetlen, amit a jégkorongban tanultam meg.