Tálas Péter: Ukrajna ügyében sokan Trump hivatalba lépését várják.

Milyen érdekességekkel szolgálhatunk a nemrégiben történt orosz rakétacsapás hátteréről és az újonnan bevetett fegyverekről? A hírek szerint a kilőtt rakéták nem voltak robbanótöltettel ellátva, ami arra utal, hogy a támadás nem váltott ki jelentős károkat a célpontban. Ez a megközelítés új dimenziókat nyithat meg a konfliktus stratégiájában és a katonai eszközök alkalmazásában.

A rakéta, amely robbanófejek nélkül indult útnak, jelentős károkat okozott, de főként politikai üzenetként értelmezhető a kilövése. Az Oresnyik típusú, közepes hatótávolságú rakétát, amely hat robbanófejjel rendelkezik, ám robbanótöltet nélkül került bevetésre. A kilövést az Egyesült Államok előre jelezte, és az információt továbbították Nagy-Britanniának, Franciaországnak és Ukrajnának. A rakéta végül a Juzsmas nevű üzem területén csapódott be.

- Milyen mértékben befolyásolhatja a hadszíntéren az Oresnyik alkalmazása a tényleges eseményeket, a puszta kommunikációs hatáson túl? Vajon ez az eszköz valóban hozzájárul Moszkva eddigi haderejének potenciáljához, vagy csupán egy újabb fegyverrendszerről van szó, amely hasonló képességekkel rendelkezik, mint a már meglévő rendszerek?

- Mivel ez egy új típusú rakéta, amelynek sorozatgyártását Vlagyimir Putyin orosz elnök csak most rendelte, s egyelőre korlátozott számban áll rendelkezésre - jelenlegi állapotában nem változtatja meg a stratégiai viszonyokat. Ennek a rakétának a mostani feladata az volt, hogy lebeszélje a nyugati országokat Ukrajna támogatásáról. Az oroszok egyébként sikeres, de igen lassú és jelentős áldozatokkal járó előrenyomulása közepette az Oresnyik bevetése is a tárgyalási pozíciók erősítését szolgálta.

Az Oresnyik rakétához hasonló rendszert korábban még nem vetettek be semmilyen konfliktusban, így használata nagy riadalmat keltett.

Egyre gyakrabban hallani a konfliktus kapcsán, hogy a háború mostanra nyilvánvalóan a felőrlő szakaszába lépett. Ebben a fázisban a felek gazdasági ereje és népességük nagysága kulcsszerepet játszik. Ha a jelenlegi trendek továbbra is fennmaradnak, vajon meddig képesek fenntartani a harcot az oroszok, és mennyi ideig állja a sarat Ukrajna?

Nyilvánvaló, hogy Oroszország helyzete ebben a vonatkozásban lényegesen kedvezőbb, azonban ez nem jelenti azt, hogy korlátlan lehetőségekkel rendelkezne, vagy hogy minden áron képes lenne a győzelemért harcolni. Az ország komoly kihívásokkal néz szembe, például a megfelelően képzett katonák toborzásában, azok felszerelésében, valamint a lőszerek és drónok biztosításában, ami miatt kénytelen volt Észak-Koreából és Iránból támogatást keresni. Ezzel szemben a nyugati fegyverszállítások lassúsága jelentős hátráltató tényező az ukrán haderő számára; elemzők szerint az eddig beígért eszközöknek csupán a felét sikerült eddig ténylegesen megkapni. A konfliktus régóta elhúzódó jelleggel bír, most csupán annyi változott, hogy mindkét fél igyekszik gyors ütemben előnyös pozíciókat kialakítani, miközben mindannyian arra készülnek, hogyan alakul a helyzet Trump elnök hivatalba lépésével. Jelenleg Oroszország diktálja a tempót, ami hatalmas emberi áldozatokkal jár.

Az ősz folyamán észak-koreai katonai egységek tűntek fel a kurszki frontvonal környékén, létszámuk pedig már meghaladja a tízezer főt. Felmerül a kérdés, hogy vajon a csapatok létszáma tovább növekedhet-e, vagy akár Ukrajna nemzetközi jogi határain belül is megjelenhetnek? Milyen hatással lenne ez a konfliktus alakulására?

Azt látom, hogy Észak-Korea katonai részvétele Ukrajna területén rendkívül valószínűtlen. Egy ilyen lépés ugyanis azt jelentené, hogy az ország – mint agresszor – közvetlenül belép a konfliktusba, ami ellentétes lenne a Kim Dzsongun és Vlagyimir Putyin között fennálló megállapodással. Ez a megállapodás csupán azt engedélyezi, hogy segítséget nyújtsanak egymásnak, ha az egyik fél támadást szenved el. Az észak-koreai hadsereg ukrajnai beavatkozása pedig drámai feszültségnövekedést eredményezne a háborúban. Ezen kívül az eddigi észak-koreai jelenlét sem hozott számottevő katonai sikereket; inkább a katonák gyakorlati tapasztalatszerzésére koncentráltak. Az észak-koreai vezetés által hangoztatott konfliktusok jellemzően virtuális összecsapások voltak az Egyesült Államokkal és Dél-Koreával, nem pedig valós harci események. Kim Dzsongun számára a kurszki harcokban való részvétel anyagi haszonnal is járhat, hiszen a koreai katonák után járó díjazás egy része valószínűleg a vezetés zsebébe vándorol. Érdemes megjegyezni, hogy Észak-Koreából nem zsoldosokat küldtek, mint ahogy más országok esetében előfordulhat, hanem az állam saját katonáit. Emiatt sokkal valószínűbb, hogy a jelenlétük továbbra is korlátozott marad, és főként a saját katonai képességeik fejlesztésére összpontosítanak.

Ha az orosz erők a következő hónapokban sikeresen felszámolnák a kurszki betörést, vagy akár Dnyipropetrovszk megye területére is behatolnának, az jelentős következményekkel járna. Először is, a katonai helyzet drámai változása destabilizálná a régió biztonsági egyensúlyát, és újabb aggodalmakat vetne fel a szomszédos országok számára. Ezen kívül, a terület elvesztése Ukrajna számára komoly politikai és gazdasági következményekkel járna, mivel ez rontaná a morale-t és tovább növelné a konfliktus intenzitását. A nemzetközi közösség reakciója is kulcsfontosságú lenne; akár szankciók, akár támogatások formájában. Az ilyen események nemcsak a háború dinamikáját formálnák, hanem a geopolitikai tájat is átalakíthatnák, új szövetségeket és ellenségeskedéseket generálva a térségben.

- Jelenleg úgy tűnik, hogy az ukránok eddig a megszállt kurszki területek körülbelül 40 százalékát vesztették el, de a katonai elemzők szerint a maradék területek orosz visszaszerzése ez év végéig nem valószínű. Az arányok egyébként igen meglepőek. Az ukránok körülbelül 10-15 ezer katonával vannak jelen, amivel 60-70 ezer orosz és észak-koreai katonát kötnek le a másik oldalon. Az ukrán haderő krémje harcol itt, s ez biztosítja azt, hogy nem sikerült az oroszoknak visszaszereznie a teljes területet. Ha azonban az ukránok valami miatt visszavonulnának innen, az komoly fenyegetést jelentene például Szumi városára, aminek a védelme újabb ukrán erőforrások bevonását tenné szükségessé. A mostani ukrán cél, hogy amíg Trump nem kerül beiktatásra addig az ukrán erők megpróbálják megtartani a kurszki régiót, s ha jól érzékelem, akkor ebben a Nyugat is partnere Kijevnek. Miként abban is, hogy próbálják lelassítani az orosz előre nyomulást a front egyéb szakaszain. Vagyis e tekintetben is egy felkészülési fázisban vannak a felek, mindenki arra készül, hogy milyen feltételei lesznek, és milyen kártyáik lesznek majd a tárgyalásoknál.

Akkor megfogalmazhatjuk úgy, hogy a leköszönő amerikai kormányzat célja az utóbbi hetekben bejelentett támogató intézkedésekkel és engedélyekkel az volt, hogy elősegítse Ukrajna helytállását a hátralévő rövid időszakban.

Úgy vélem, hogy a jelenlegi amerikai politikai irányvonal középpontjában az áll, hogy Ukrajna megőrizze az elfoglalt kurszki területeit, és ezzel lassítsa az orosz előrenyomulást. Ennek érdekében a katonai támogatás keretében lehetővé tették az ATACMS, a Storm Shadow és a SCALP rakéták alkalmazását, amelyek főként az orosz légvédelmi rendszerek ellen irányulnak. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez a lépés késlekedett, ráadásul a rendelkezésre álló rakéták száma is korlátozott. Az ukrán erők emellett aknákat is kaptak, amik segíthetnek az orosz előrenyomulás lassításában. Mindezek célja, hogy előnyhöz jussanak a jövőbeni tárgyalások során. Bár a Trump-adminisztráció alatt elképzelhető, hogy politikai változásokra számíthatunk, fontos hangsúlyozni, hogy senki ne számítson arra, hogy egyik napról a másikra teljesen megszűnik Ukrajna támogatása; ez valószínűtlen. A stratégiai döntések végrehajtásának módja még alaposabb megfontolást kíván, és nem várható, hogy hirtelen fordulatok következzenek be.

Milyen okok húzódhatnak meg amögött, hogy a német kancellár éppen most, ebben az időszakban döntött az utazás mellett és jelentette be Németország folytatott támogatását Ukrajna irányába? Mi lehetett a célja ezzel a lépéssel, és milyen hatásai lehetnek a nemzetközi helyzetre?

Olaf Scholz kancellár reagálásában az Oresnyik rakéták bevetésére és az orosz eszkalációs fenyegetésekre kifejezte Németország határozott álláspontját, mely nem változott. A Scholz és Putyin közötti telefonbeszélgetés is jelentős vitákat generált, mivel Németország ezzel egyértelmű üzenetet küldött: nem hajlandóak engedni az orosz nyomásnak, még akkor sem, ha Putyin és környezete atomháborúval riogat. Ez a német politika válasza az orosz provokációkra, amely a nyugati szövetségesek és Ukrajna felé is a stabilitás fenntartásának szándékát tükrözi.

- Hogyan kell értelmezni azt a döntést, hogy Németország a legfőbb NATO-szövetségeseivel szemben továbbra sem szállít a saját nagy hatótávolságú Taurus rakétarendszeréből, ellenben több ezer modern drónt szállít helyettük?

Scholz kancellár véleménye szerint Ukrajnának jelenleg nem a Taurus rakétákra van a legnagyobb szüksége a védekezési stratégiájában, és ez bizonyos mértékig indokolt. A Taurus rakéták 500 kilométeres hatótávolsága valóban figyelemre méltó, különösen a jelenlegi 300 kilométeres hatótávolsággal rendelkező Storm Shadow és ATACMS rendszerekhez képest, azonban önállóan nem gyökeresen változtatnák meg a háború kimenetelét. A helyzethez igazodva Ukrajna védekezéséhez alapvetően eltérő típusú katonai eszközökre van szükség. Ide sorolhatók például a légvédelmi rendszerek, különböző rakéták, valamint olyan technológiák, amelyek garantálják az ország energiaellátását a téli hónapokban. A német támogatás így inkább a más jellegű katonai eszközök biztosítására összpontosít, amelyek jobban illeszkednek az ukrán haderő átfogó igényeihez.