Trokán Nóra szülei szívük mélyén bűntudattal küzdöttek, mivel a színház világát választották lányuk számára.

„Nem aggódnék amiatt, hogy szakmai szempontból lemaradnék, ha néhány év kihagyásra lenne szükségem” – osztotta meg véleményét Trokán Nóra, aki kiemelte, hogy számára a fejlődés és a tanulás folyamata mindig nyitott kapukat jelent.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem falai között eltöltött évek nem csupán formálódtak, hanem mély nyomot is hagytak mindkettőjük életében. Bár az ottani időszak tele volt kihívásokkal és nehézségekkel, most már visszatekintve úgy érzik, hogy ezek az élmények alapvetően hozzájárultak a fejlődésükhöz. Az egyetem befejezése után azonban mindketten megtalálták a saját, egyedi útjukat, amely új lehetőségeket és kalandokat kínált számukra.

"Teljesen váratlan volt, hogy a Vígszínházba hívtak. Mert arra gondoltam, hogy egy pici színház tagja leszek, egy pici színház, pici színpadán fogok - maximum 200 embernek - játszani, és aztán a Vígszínházba hívtak"

„Tedd egyedivé a szövegedet” - fogalmazta meg Danis Lídia. Ezzel szemben Trokán Nóra a pályafutása kezdetéről mesélt, amikor is a „mini Vígszínházba”, vagyis a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházba szerződött. Elmondta, hogy a pályája elején sok nehézséggel kellett megküzdenie. "A főiskolai kis színpad után hirtelen a nagy színpadra kerültem, ahol a Három nővér című darabban Irinát játszottam. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha nem is tudnám, hogyan is kell megszólalni" - tette hozzá.

A két színésznő életében több közös pont is volt, az egyik, hogy mindketten távoztak egy olyan színházból, ahol főszerepeket játszottatok, az ok pedig az volt, hogy élni akartak, nem csak túlélni. Danis Lídia úgy érezte, nincs a helyén, Trokán Nóra pedig félt, hogy 30 évesen kiégett színésznő lesz.