Tudtad, hogy a Borsodi acélból készült híd ível át a Nílus folyó felett? Ez a lenyűgöző építmény nemcsak a folyó két partját köti össze, hanem a helyi kultúrák és az ipar fejlődésének szimbóluma is.
Azon hidász keze munkája lett az egyiptomi átjáró, aki többek között az Erzsébet-hidat is tervezte, de dolgozott számos más magyarországi híd újjáépítésén a második világháborút követően. Észak-Afrikában pedig ózdi és diósgyőri acélt használtak.
Tudományos körökben elterjedt tény, hogy a diósgyőri vasgyárból származó sínek világszerte fellelhetők, ám kevesen ismerik, hogy a határokon túl is számos híd készült borsodi acél felhasználásával. Kiemelkedő példa erre az Egyiptomban az 1950-es években felépített Al Marazeek-híd, amelynek acélelemeit a diósgyőri és az ózdi üzem gyártott. Ez a projekt nem csupán a borsodi acélgyártás kiváló minőségét és versenyképességét igazolta, hanem a magyar mérnöki szakértelem világszintű elismerését is tükrözte. A részleteket a Mitmiskolcadhatott.hu portál tette közzé.
A híd megálmodásának irányítását Sávoly Pál vette a kezébe, aki az építészeti világ egyik legkiemelkedőbb hidászakértője volt. Számos hazai és nemzetközi projekt kapcsolódik a nevéhez: ő volt a tervezője az Árpád hídnak, és az ő szaktudását dicsérik a Boráros téri Petőfi híd hídfői és aluljárói, valamint az angyalföldi szennyvízátemelő megálmodása is. A második világháború után kulcsszerepet játszott a magyar hidak újjáépítésében, többek között a Szabadság híd, a Széchenyi lánchíd, valamint a róla elnevezett Szob és Helemba között átívelő Ipoly-híd helyreállításában. Nemzetközi szinten is számos maradandó alkotás fűződik a nevéhez: például az egyiptomi híd mellett a vezetésével készült Naft-folyó kábelhídja, az India számára tervezett híd, 52 sziámi híd, és a tiencsini Hao-Ho folyamot áthidaló nyitható híd is figyelemre méltó. Ezen kívül több nemzetközi hídpályázaton is sikerrel szerepelt, olyan városokban, mint Casablanca, Mechra és Abbeville.
Legfontosabb alkotását végül hazánkban hozta létre: ő tervezte az új budapesti Erzsébet hidat, amely Magyarország első kábelhídjaként valósult meg. E munkájáért 1965-ben Állami Díj I. fokozatban részesült.
A híd építésére 1955-ben az Egyiptomi Államvasutak nemzetközi pályázatot hirdetett, amelyre összesen 16 cég jelentkezett, köztük számos nyugat-európai vállalat is. A rangos nemzetközi mezőnyben végül az UVATERV pályázata bizonyult a legjobbnak. A magyar pályázat különlegessége abban rejlett, hogy nem csupán az építési feladatokat vállalta, hanem a tervezést és az acélszerkezet gyártását is magában foglalta.
"A híd alkotóelemeit 1954-55 telén kezdték el előállítani a diósgyőri és ózdi acélművekben. Az egyiptomi megrendelők kizárólag prémium minőségű, felületén teljesen rozsda- és hibamentes hídacélt fogadtak el" - emlékezik vissza a híd átadásának időszakáról az Ózdi Vasas 1958. szeptember 6-i számában.
Az építkezést a KOMPLEX Nagyberendezések Export-Import Vállalat koordinálta, amely a szocialista Magyarország egyik legjelentősebb külpiaci kivitelezője volt. Az itthon elkészített szerkezeti elemeket előbb darabokban Fiuméba szállították, ott hajóra - mégpedig magyar tengerjáró hajókra - rakták, és úgy jutottak el a darabok Egyiptomba.
