A politika világa tele van kihívásokkal és kockázatokkal, amelyek sokszor nemcsak a döntéshozók, hanem az egész társadalom számára is veszélyt jelenthetnek. A hatalomért folytatott harc, a manipuláció és a populizmus mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a po

Egyre inkább aggasztó politikai tendenciák bontakoznak ki Európában: a demokratikus értékek védelmében a demokraták saját maguk sértik meg a demokrácia alapelveit. Számos helyen próbálnak ún. cordon sanitaire-t kialakítani a szélsőjobboldali mozgalmak körül, míg másutt, például Franciaországban, Macron elnök lépéseket tett a (szélső)baloldali kormányalakítás megakadályozására. Ez a hozzáállás nemcsak hogy etikátlan - ami a politikai világban gyakran nem számít - de a gyakorlatban is kudarcra van ítélve, sőt, a helyzet súlyosbodásához is vezethet.

Az osztrák kormányalakítás körüli elhúzódó bonyodalmak valódi tükörképe ennek a jelenségnek. A Szabadságpárt (FPÖ) a szeptemberi parlamenti választások során 28,8 százalékponttal a dobogó legfelső fokára lépett. Ezen a tényen lehet morfondírozni vagy éppen ellenkezőleg, örvendezni, attól függően, hogy kinek melyik politikai tábor áll közel a szívéhez. Az eredmény azonban egyértelmű: ezt a számadatot mindenképpen figyelembe kellett volna venni. Ennek ellenére Van der Bellen köztársasági elnök, a "vesztesek" szövetségét, az Osztrák Néppártot (ÖVP), a Szociáldemokrata Pártot (SPÖ) és a feltörekvő liberális NEOS-t kérte fel a kormányalakításra, mindezt annak a Karl Nehammernek a vezetésével, akiből már sokaknak elege volt.

Két fő tényező vezette a szövetségi köztársasági elnök döntését. Az első, hogy az FPÖ-vel senki sem volt hajlandó koalíciós megállapodást kötni – legalábbis abban az időszakban. A második ok, hogy Herbert Kickl, az FPÖ elnöke, nem tűnt alkalmasnak európai szinten, hiszen EU-ellenes nézetei és Putyin iránti elkötelezettsége miatt sokan kétségbe vonták a szalonképes kancellári mivoltát. Az osztrák politikai spektrum szinte minden résztvevője, kivéve az FPÖ-t és Kickl pártját, egyetértett ezzel a nézettel. A koalíciós partnerek FPÖ-vel szembeni elzárkózása azonban nem teljesen megalapozott. Való igaz, hogy Nehammer nem kívánt együttműködni Kickllel, de fontos hangsúlyozni, hogy Ausztria kilenc szövetségi államából ötben az FPÖ már jelen van a helyi kormányokban koalíciós partnerként. Ezen kívül, az ÖVP nem is olyan régen közösen irányította az országot, Sebastian Kurz és Heinz-Christian Strache vezetésével, ami felveti a kérdést, hogy miért is alakult ki a jelenlegi helyzet.

Ausztria politikai tája a választások óta eltelt három hónapban igencsak zűrzavarossá vált, hiszen a kormányalakítási kísérletek rendre kudarcot vallottak. Az új év első heteiben a liberális NEOS párt végül feladta a reményt, és kilépett a koalíciós tárgyalásokból, amit másnap az ÖVP is követett. Vízkereszt napján de Bellen köztársasági elnök Herbert Kickl, a szabadságpárt vezetőjének kormányalakítási megbízást adott. A helyzet azonban nem sokban változott az októberi állapotokhoz képest: a választási eredmények tükrében az FPÖ népszerűsége már 37%-ra emelkedett, ami kilenc pontos javulás. A kormányzó ÖVP és Van der Bellen határozottan kijelentették, hogy Herbert Kickl és az FPÖ-vel nem kívánnak együttműködni. A Der Standard osztrák lap részletesen összegyűjtötte azokat a nyilatkozatokat, amelyekben a néppárti vezetők elutasítják a koalíció lehetőségét. Most, hogy Karl Nehammer lemondott, a néppárt mégis tárgyalásokra készül. Ez a lépés elvtelenségnek tűnik, de a választási helyzet annyira feszült, hogy a kockázatokat mérlegelniük kell. Herbert Kickl csak akkor hajlandó a Néppárttal tárgyalni, ha azok eleget tesznek az általa meghatározott feltételeknek, különben elkerülhetetlenek lesznek az előrehozott választások, amelyektől mind az ÖVP, mind az SPÖ retteg. A kimenetel szinte biztosra vehető: a politikai táj feszültsége és a választók elégedetlensége miatt súlyos vereséget szenvedhetnek el.

Miért érdekes számunkra mindaz ami Ausztriában történik? Mert sokban hasonlít a romániai belpolitikai helyzethez! Ciolacut újra miniszterelnöknek megtenni, például - mikor változásra, új arcokra vágynak az emberek - ugyanoda vezet, mint Nehammer kinevezése. Sehova. Most Ausztriának szélsőjobbos kancellárja, pontosabban "Volkskanzler"-je lesz, ahogyan Kickl magát szereti nevezni, nem félve a hajmeresztő történelmi konnotációktól. A kipróbált osztrák demokrácia fékjei és ellensúlyai remélhetőleg megbírják még Herbert Kickl népkancellároskodását is (?). Remélhetőleg. Nem tudom, hogy megbírná-e a román demokrácia a messiás Calin Georgescu elnökösködését? Nem kellene ezt kipróbálni, így jó lenne ha az Európa-barát kormánykoalíció nem csak aggódó szavakkal tenne e nagyon valós veszély elkerülésére, de valódi döntéseket hozna.