Villámgyorsan elindult a Google tudományos mesterséges intelligenciája, ám lehetséges, hogy nem a megfelelő úton halad.
A Google legújabb innovációja, a "tudományos MI-munkatárs", új dimenziókat nyithat meg a tudományos kutatás terén, ám az emberi tudósok számára nem lesz egyszerű feladat lenyűgözni őket. Ez a technológia képes lehet átalakítani a kutatási folyamatokat, de az emberi kreativitás és intuíció még mindig pótolhatatlan.
A Google a legutóbbi hónapban bemutatta legújabb innovációját, a "tudományos MI-munkatársát" (AI co-scientist), amely a Gemini 2.0 modellre épül. Ez a mesterséges intelligencia rendszer célja, hogy támogassa a kutatókat új hipotézisek megfogalmazásában és részletes kutatási tervek kidolgozásában, emellett pedig jelentős mértékben felgyorsítja a felfedezések kivitelezését az orvosbiológiai és tudományos területeken. A Google közleménye szerint az eszköz "fejlett érvelési képességekkel" bír, amelyek olyan érvelési folyamatokat tükröznek, amelyek a tudományos módszer alapját képezik. Az MI-ágensek közötti vita során az ötletek folyamatosan csiszolódnak, így egy új szintre emelve a tudományos kutatást.
Az első nyilatkozatok között számos olyan véleményt hallhattunk, amelyek a tudósok "szuperképességeiről" és a tudomány "túltöltéséről" beszéltek. Azonban a felhajtás, úgy tűnik, inkább csak üres ígéret marad. A Futurism által készített összefoglaló szerint sok szakértő még mindig nem látja világosan, hogy miért lenne valóban áttörő a Google új fejlesztése. Például az MIT egyik kutatója érdekesnek tartja a tudományos mesterséges intelligenciát mint munkatársat, ám nem tapasztalta, hogy bárhol is komolyabban alkalmazták volna. Ezen kívül kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán lenne-e kereslet egy ilyen jellegű "hipotézisgenerátorra" a tudományos közegben.
A TechCrunch-nak nyilatkozó patológus kifejezte aggodalmát a Google legújabb gyógyszerkutatási eredményeivel kapcsolatban, amelyek a leukémia és a májfibrózis kezelésére vonatkoznak. A szakember hangsúlyozta, hogy a vállalat által bemutatott új megközelítések hátterében lévő információk túlságosan homályosak ahhoz, hogy komolyan lehessen venni őket, és megjegyezte, hogy "egyetlen komoly tudós sem fogadná el ezeket az eredményeket". Szerinte a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek a technológia valódi hasznosságának megítélésére. A New Scientist cikkében egy másik szakértő is hozzátette, hogy a Google mesterséges intelligenciája olyan gyógyszereket azonosított, amelyek antifibrotikus hatásúak, de ezek már régóta ismertek a tudományos közösség számára.
Olyan területeken nyújt támogatást, ahol nem is várták el tőle a közreműködést.
A kritikusok elismerik, hogy az AI co-scientist rendkívül hasznos lehet, hiszen képes néhány perc alatt részletes elemzéseket és összefoglalókat készíteni az óriási mennyiségű tudományos irodalom alapján, ami nyilvánvalóan jelentős időmegtakarítást eredményezhet. Azonban ez a kedvező forgatókönyv csak akkor valósulhat meg, ha sikerül megoldani az MI-hallucináció problémáját, ami nem csupán egy egyszerű feladat a különböző alkalmazásokban. A Google új eszközét nem csupán automatizált kutatási asszisztensként mutatja be; a cég olyan magasra helyezi a célokat, hogy meglepő lenne, ha végül nem bukna el a kihívás előtt.
A Fururism foglalkozik azzal a kérdéssel is, hogy vajon van-e olyan dolog, amire a tudósoknak valóban szükségük van – ez pedig a mesterséges intelligencia kutató jövője szempontjából kiemelkedően fontos lehet. A japán Sony Computer Science Laboratories egyik MI-kutatója szerint a legtöbb tudós a hipotézisek generálását tartja a legizgalmasabb részének, és nem szívesen adná át ezt a feladatot egy gépnek, inkább a rutinfeladatokat tartaná meg magának. Úgy véli, hogy a generatív mesterséges intelligenciát fejlesztő szakemberek félreértik az emberek motivációit, és olyan megoldásokat hoznak létre, amelyek nem a legrelevánsabb folyamatokat automatizálják.
