A NATO főtitkára megpróbálná megakadályozni, hogy az EU újabb közös hitelt vegyen fel Ukrajna támogatására.
Ukrajna sürgető helyzetbe kerül, ha a következő tavaszig nem érkezik jelentős tőkeinjekció Európából. Az idő sürget, és az uniós vezetőknek mihamarabb dönteniük kell arról, hogyan támogathatják a védekező háborút folytató országot. Mark Rutte NATO-főtitkár személyesen találkozik Belgium miniszterelnökével, aki a lefoglalt orosz vagyonok legnagyobb részének kulcsát birtokolja. A lefoglalt pénzeszközök felhasználásának jogi és gyakorlati vonzatai komolyak, de jelenleg ez a lehetőség reálisabbnak tűnik, mint egy újabb közös hitel létrehozása. Rutte tehát azon dolgozik, hogy meggyőzze a belga vezetést a helyzet megoldásáról.
Szerdán Mark Rutte, a NATO főtitkára, találkozóra készül Bart De Wever belga miniszterelnökkel. A megbeszélés célja, hogy Rutte meggyőzze De Wevert a befagyasztott orosz vagyoneszközök Ukrajna támogatására történő felszabadításáról.
A tervek szerint a körülbelül 180 milliárd euróra rúgó lefoglalt összegből
Ukrajna számára 140 milliárd dolláros támogatás szükséges, mivel az ország jelenleg nem rendelkezik elegendő forrással a 2026-2027-es költségvetésének megalapozásához. A jelentős külső segítség elengedhetetlen ahhoz, hogy stabilizálja gazdasági helyzetét és jövőbeli terveit megvalósíthassa.
Erre az USA pénzbeli támogatásának megszűnése után csak az EU az egyetlen reális szereplő.
A helyzet gyökerei abban rejlenek, hogy az adott összeg ezen része teljesen a belga Euroclear pénzügyi intézmény zárolása alatt áll. A belga kormány jogosan óvatos, hiszen nem nézhetik el a jogi következmények esetleges kibővülését, amennyiben az orosz fél tömeges jogi képviseletet küldene a vagyon visszaszerzésére.
Bár Ukrajna megtámadása minden nemzetközi jogi normával ellentétes, az orosz pénzekről hozott egyoldalú döntés jogi megalapozottsága megkérdőjelezhető. E probléma orvoslására az Európai Unió olyan javaslattal állt elő, amely szerint ezeket a pénzeszközöket inkább egy hitel fedezeteként kellene felhasználni. Az ukránok ezt a hitelt csak abban az esetben lennének kötelesek visszafizetni, ha Oroszország kártérítést nyújtana a háború által okozott károkért. Ebből ered a "jóvátételi hitel" kifejezés.
Természetesen, a valószínűségek meglehetősen alacsonyak, ezért nem meglepő, hogy a belga vezetés aggályai jogosak. Ugyanakkor az Európai Bizottság többször is hangsúlyozta, hogy hajlandóak közösen vállalni a kockázatokat. Ez akkor is igaz, ha Oroszország a Belgiummal kötött kétoldalú megállapodások révén próbálná visszaszerezni a pénzt.
Ennek ellenére a jóvátételi hitel terve első körben elbukott a tagállamokat tömörítő Európai Tanácsban, így most a Bizottság új alternatívákon dolgozik. Ezek közül egyik az, hogy
Bár Orbán Balázs, a magyar miniszterelnök politikai tanácsadója, nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a csehekkel és a szlovákokkal szövetkeznének az ukránok támogatásának csökkentése érdekében, a legtöbb ország vezetése egyelőre nem mutat hajlandóságot ehhez. Az elemzők úgy vélik, hogy ez a lépés csupán további bátorítást adna az orosz hatóságoknak, akik már így is rendszeresen megsértik a légtér szabályait.
A fennmaradó opció, miszerint eurokötvények kibocsátásával újabb hitelből finanszíroznák Ukrajnát, azonban annyira káros lenne a legtöbb tagállam - köztük a nehéz költségvetési helyzetben lévő Belgium - szerint, hogy
nem tekinthető valódi "B tervnek".
A gyakran "fukarként" jellemzett Németország és Hollandia például alapból ellene van a legtöbb hitelből finanszírozott lépésnek, az egyébként ilyen kezdeményezéseket támogató Franciaország és Olaszország szintén nehéz adósságokkal küzd, így valóban nehéz elképzelni, hogy ez az opció valósulna meg.
Ennek fényében Rutténak nem lesz nehéz dolga De Wever meggyőzéséről, különösen, hogy az USA adminisztrációja is régóta sürgeti az orosz pénzeszközök felhasználását. A jóvátételi kölcsönnek azonban az is keresztbe tehet, ha a belga parlamentnek nem sikerül kiegyeznie saját költségvetéséről, és a miniszterelnök ígérete szerint valóban lemond november 6-án, ami egy ügyvivő kormányhoz és az egész elképzelés újratárgyalásához vezethet.
