Tompa Imre "Luxizás" című műve egy különleges utazás a belső világunkba, ahol a fény és árnyék játéka révén feltárulnak a lélek mélységei. A költő érzékeny megfigyelésekkel és gazdag képi világgal mutatja be a modern élet feszültségeit, a vágyakat és a cs
Ha létezne egy verseny az Év Legundorítóbb Kifejezéseinek megválasztására, biztosra vehető, hogy a „luxizás” kifejezés simán megnyerné a versenyt, a repülőrajttal és Menczer Tamás nevével együtt.
Egy képzeletbeli értelmező szótárban a luxizás fogalma valószínűleg így hangzana: Eredete: latin-görög-magyar, azaz "bujaság, gazdagság, fényűzés". Főbb jellemzői: extravagancia, díszítettség, pompa. 1. A luxizás jelenthet valaminek a túlzott élvezetével való foglalkozást (valamivel vagy valamiből). Például: A prémium étkezés nem luxus. Otthonát pazar módon rendezte be. Az asszony abból merített nagy luxust, hogy egy hófehér pincsit tartott. (Mikszáth Kálmán) 2. Valakinek anyagi lehetőségeit meghaladó kiadások, költések. Nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy saját autója legyen. Nem éreztem helyénvalónak, hogy ilyen luxizásra adjam a fejemet. (Móricz Zsigmond) A görög jelentés talán a ferde, elhajló fogalmakra utal. A magyar "fényűzés" elnevezés félreértésen alapul, miszerint a lux a 'fény' etimológiai gyökere lenne. A becézett, -ás képzővel ellátott változat legújabb kori szóképzés, amely az ötödik Orbán-kormány idején vált népszerűvé, mint a...
Na, hát ez az.
Nem szeretném senkire erőltetni a saját, kissé zen-buddhista-taoista-cinikus nézeteimet (bár titkon mégis), és itt a cinizmus nem a kiégett, savanyú gúnyolódást jelenti, hanem inkább az Antiszthenész és Diogenész által képviselt értékrendet. Fő inspirációm Mijamoto Muszasi "Dokukodó" című műve, amelyből csemegézek, hogy illusztráljam a gondolataimat. Egyébként bármely világvallás bölcsességei is támogathatnák a mondanivalómat, de nem szeretem a "üzenet" szót; az inkább a postával asszociál, ahogy Fellini is fogalmazott.
Muszasi kétkardos csodavívó zseni volt, kenszei, kardszent, párbajhős, aki soha nem talált legyőzőre, noha több száz párbajban és jó néhány csatában forgatta két kardját. Meleg szamuráj volt és filozóf, és sajnos arról volt híres, hogy sose mosdott, egyszóval igazi förtelmes, vad szörnyeteg volt, de nem csak ezért szeretjük. Ilyesmiket ír a Dokukodóban 1645-ben: Ne szállj szembe a kor szokásaival, amelyben élsz! Ne keresd az élvezeteket! Mindenben maradj pártatlan! Másokkal törődj, ne magaddal! Ami megtörtént, megtörtént, ne sajnáld! Ne irigyelj senkit, se jóban, se rosszban! Akármi legyen is az utad, indulj szomorúság nélkül! Ne tégy szemrehányást se másnak, se magadnak! Ne sóvárogj semmi után! Ne keresd az ínyencfalatokat! Ne gyakorolj önmegtartóztatási rítusokat! Addig gyakorold az Utat, amíg már nem félsz a haláltól! Ne kívánj gazdagságot öreg napjaidra!
Amikor azt hiszem, hogy meg tudom enni a második ebédet, nem csupán egy apró hibát vétkezem, hanem az alapvető dolgokat felejtem el. A fogyasztás egy izgalmas játék, és valóban, a pláza a korunk gótikus katedrálisa, de ha a fogyasztást helyezem az első helyre, ha Louis Vuitton táskával villogok, vagy ha egy százmilliós Chopard L.U.C Janus karórát viselek, akkor valójában a lényeget tévesztem el. Az igazi cél nem az, hogy valaki legyek, hanem hogy mások lássák a gazdagságomat: amikor kétmilliós fürdőkádat hozok a kastélyomba, vagy magángéppel járok meccsekre, akkor nem kicsi hibát követek el, hanem a lényegét veszítem el a dolognak. Ezek az önmagukat felépítő, falusi parvenük, akik csillogó Lamborghini Venenókkal száguldanak, boldogok, mert azt hiszik, hogy valóban élnek, de tévedésben vannak. Volt egy fiatal zsidó hippi is, aki megjelenésével és nézeteivel is hasonlított a cinikus karakterekre, és ő is úgy vélekedett, hogy "Ha tökéletes akarsz lenni, add el a vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és akkor kincsed lesz a mennyben; aztán gyere, és kövess engem... Sőt, azt is mondom nektek: könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába." Csak egy gondolat, amit érdemes elgondolkodni.
